Nem akarom, hogy elmenj,
Nem bírom ki nélküled.
Eddig legalább láttalak,
És mindig vártalak.
Vártam, hogy gyere,
S csak még egyszer nézz a szemembe.
De ezen túl, talán nem látlak többé,
Ettől a naptól féltem már rég.
Próbáltalak felejteni,
Próbáltam nem rád figyelni,
De nem tehetek semmit,
Az érzés nem változik.
Szép szemed feledni sosem fogom,
Talán már nem is akarom…
Szeretlek, míg élek,
Míg el nem jön a végzet.
Utolsó szavam is a Te neved lesz,
S ez ellen senki, semmit nem tehet.
Ha nem látlak többé,
Kívánom, légy boldog azzal, akivel szeretnél,
Legyen boldog az életed,
És soha ne feledd: Én örökre szeretlek..

***********************************************

Egy lány
Már évek óta a fiúra várt,
Egyetlen szerelmére,
Kit soha nem kaphatott meg, egy percre se.
Sokáig próbálta a fájdalmat leküzdeni,
S kezével a könnyeit törölgetni.
Elzárkózott a világ elől,
Már nem érdeklődött senki felől.
Csak a fiúra tudott gondolni,
De ő nem tudta a lányt megérteni.
Nem értette meg,
Hogy a lány szívében örökre
Megmarad a neve,
S ennek oka: a reménytelen szerelem.
A lány végig gondolta a dolgait,
S próbálta megoldani a gondjait.
Csak egy megoldás jutott eszébe,
S úgy döntött, megteszi, végső kétségbe esésébe.
Lement a sínekhez, közel a vágányhoz,
Leült a sínekre, s várakozott.
Várta, hogy jöjjön a vonat,
S agyában végre megszűnjön a gondolat.
A gondolat, mely évek óta kínozta,
Hogy szerelmét meg nem kaphatja.
Lassan érezte, a vonat közeledik,
S a következő pillanatban a lány már csak képzelődik.
Hirtelen úgy hallja,
Hogy valaki a nevén szólítja.
Hátra néz,
De jót már nem remél.
Pedig kellett volna,
Mert ott áll a fiú, a kezét felé nyújtva…
De itt a képzelet megszakad,
S a vonat továbbhalad…

-*****************************************

.Rám mosolyogtál,
de semmit nem mondtál,
rám néztél, de semmit nem kértél.
nem kérted,
hogy felejtselek,
nem kérted,
hogy ne szeresselek.
tudom, ez semmit
nem jelent,
de a mai napomat
szebbé tetted,s végre talán adhatom magamat...
ma nem kell szenvednem,
ma nem kell eröltetetten nevetnem,
ma olyan leszek, mint rég,
ma biztos nem jön el a vég...

2.Boldog vagyok egy mosolytól,
boldog vagyok egy ki nem mondott szótól,
boldog vagyok attól,ahogy rámnéztél,
pedig tudom,számomra semmit nem jelenthetnél.
mert el kéne,hogy felejtselek,
s nem kéne, hogy megértselek.
nem kéne, hogy megértsem,
te már régen mást szeretsz.
boldog vagy vele,
s remélem az is leszel örökre...

1. Sokat gondolkodtam,
s arra jutottam,
kitartok melletted,
nem kell senki más nekem.
lehet, hogy soha nem lehetek veled,
mert valaki más mindig van neked.
nem én kellek,
s ettől félek.
félek,hogy soha észre sem veszel,
s ezzel nekem csak még rosszabbat teszel.
hiányod így is elviselhetetlen,
mosolyod megfizethetetlen.
szemed fénye,
s szíved mélye
sok titkot rejt,
s bennem boldogságot kelt.
boldog vagyok, ha látlak,
s ha hallgathatlak.
de egyszer eljön az az idő,
mikor az összes reményem romba dől,
mert elmész, nem látlak többé,
s ettől szenvedni fogok örökké....

2. Érted volt....::

utálom, ha hozzám szólsz,
utálom, ha rám mosolyogsz,
utálom, ha nevetsz,
utálom, ha megvetsz.
utálom, ha nézel,
utálom, ha védesz,
utálom, ha ellenem vagy,
utálom, ha velem vagy,
utálok mindent,
s gyűlölök mindenkit,
mert tudom, játszol velem,
s nem gondolsz bele,milyen ez nekem.
bármit teszel, minden fáj,
tönkre tettél teljesen már.
az egész életem rólad szólt,
minden,mit tettem, érted volt..
reménytelenül harcoltam érted,
de te még mindig ugyan azt kéred:
feledjelek,
s ne szeresselek..
megérteni soha nem fogod,

2. Ülök a szobámban,
Egyedül, az üres magányban.
Villany leoltva,
A szobát a sötétség takarja.
Nézek ki az ablakon, körbe,
Kifele a ködbe.
Minden sötét és halk,
az utca kihalt.
Az égen csillagok fénylenek,
A földön kavicsok hevernek.
Eső mossa a fákat,
És töri le az ágakat.
S ezzel együtt, elmossa az életet,
Azét, kinek gondjain változtatni már nem lehet...

 Ha velem lennél,
Sokkal boldogabb lennék,
Mindent jobbnak látnék,
És végre nem szenvednék.
Mert nélküled az élet
Csak kínzó szenvedés.
Hiányod elviselhetetlen,
Gondolatod megfejthetetlen.
Ha velem lennél,
Soha többet, mást nem kérnék.
Ez az egyetlen kérésem,
S a bennem levő egyetlen érzésem.
Az érzés, hogy szeretlek,
És hogy kellesz nekem.
Nem tudom, miért pont te,
Miért pont nekem??
Miért nekem kell ezt éreznem??
Feledni nem tudlak,
Ez a múltam,
S ezen változtatni azóta se tudtam.
A jelenben is minden ugyan így van,
Mint régen: szerelmesen, és félig holtan….
Még mindig azt érzem, ha velem lennél,
Én 1000x több lennék.